A „könnyűzene óriása” írta róla egykor Szenes Iván a szerzőtárs, a szerzeményeit tartalmazó kottafüzet ajánlásában. 1911. december 08-án született Aradon. A család Vajdahunyadon élt, a közös zenélés mindennapos volt. Édesanyja egyik barátnője, - aki történetesen Liszt Ferenc tanítványa volt - figyelt föl először a zenei tehetségére, amely már egészen kicsi korában megmutatkozott. Egész életét furcsa sorsszerűség kísérte, a döntő pillanatokban ugyanis mindig történt valami, ami miatt az élete jelentős fordulatot vett. Szülei szerették volna, ha mérnök lesz, és ő is vonzódott e pálya felé. Fel is vették Németországban iskolába. Már be is volt csomagolva, hogy ott folytassa tanulmányait, amikor az indulás előtti pillanatokban édesanyja úgy döntött, hogy mégsem engedi el ilyen messzire a szülői háztól az alig 12 éves fiát. Így tanulmányait továbbra is Erdélyben folytatta. Déván érettségizett, s utána Kolozsvárra került Zeneakadémiára. Eredetileg zongoraművésznek készült, de végül ének-zenetanári diplomát szerzett, mert - ahogy ő mondotta mindig - nem az jött ki a keze alól, amit belül hallott, bár a zongora tanszakot is elvégezte. Egész életében remekül zongorázott, Chopin volt a kedvence.